--> BŐVEBB EREDMÉNYEK ITT OLVASHATÓK <--

2006. márciusában egy kis létszámú, fizikálisan sem túl erős, ám annál lelkesebb fiatalokból álló társaság kezdett gyülekezni Jászberényben, a volt hűtőgépgyári labdarúgó pálya gyepén, hogy elkezdjenek ismerkedni egy Magyarországon akkor még kevésbé ismert sportág játékszerével, a tojás alakú amerikai football labdával. A televíziós sport-közvetítéseken felbuzdulva nem kisebb gondolatot vettek a fejükbe, mint hogy időt és energiát nem sajnálva saját amerikai football csapat alapításába fogjanak. Ekkor még nem is sejtették, hogy milyen nehéz fába vágják fejszéjüket, és hogy a korai baráti társaság heti találkozója és mozgásigény kielégítését célzó tevékenysége idővel milyen komoly keretek közé szorulva működik majd Jászberény városában. Idővel egyre több környékbeli srácot kezdett meglegyinteni a sportolás iránti vágy szele, így a csapat létszáma is olyannyira felduzzadt, hogy bizony komoly válaszút elé állította az akkor még önjelölt vezetőket: megmaradjanak-e egyszerű, hétvégenként összejáró, hobby-csapatnak, vagy versenykeretek között próbáljanak meg fejlődési- és játéklehetőséget biztosítani a játékosoknak, vállalva ezzel a jelentős többletmunkát, és az ezzel járó adminisztratív tenni valókat.

A csapat döntött, és a keményebb munkát igénylő de nagyobb lehetőségekkel kecsegtető utat választotta, aminek következményeképp megalakult a Jászberény Wolverines Amerikai Football Club. A cégbírósági bejegyzés után immár a csapat vezetősége is hivatalossá vált, amely vezetők azonban csak ezután szembesültek azzal, milyen nehéz terhet vettek a vállukra. A kezdeti nehézségek nem kerülték el a Rozsomákokat sem (a wolverine angol szó, jelentése rozsomák), a kezdeti lendület több potenciális játékosban is alábbhagyott, létszámproblémák nehezítették a csapat életét, amelyet csak tetőzött a nem épp kielégítő gazdasági háttér sem, hiszen tudvalevő, hogy az amerikai football a legköltségesebb sportok egyike a világon.

A laikus szemlélő gondolhatná a televízós közvetítések, illetve az amerikai filmekből elcsípett jelenetek hatására, hogy ez a sport nem más, mint óriásira hízlalt izomkolosszusok tömegverekedése, amit bizonyára csak szellemileg visszamaradott ember űzhet önszántából. A vállvédők és sisakok csattanásának hallatán az elképzelés akár jogosnak is tűnhetne. A valóság azonban teljesen más… Amellett, hogy a játékhoz nyilvánvalóan fizikális erőnlét is elengedhetetlenül szükséges, sokkal inkább számít stratégiára épülő, ésszel végzendő sportnak, hiszen az egymásra épülő taktikák és play-hívások nagymértékű szellemi koncentrációt és tanulást követelnek meg játékostól és edzőtől egyaránt. Ehhez társul a nem kevés háttérmunka, amelyet az egyesületek vezetői és segítői igyekeznek minél hatékonyabban elvégezni, hogy a sportolók számára a mérkőzések a lehető leggördülékenyebben folyhassanak le, és 100%-ban csak a meccsekre és az edzésmunkára tudjanak koncentrálni, tudván, hogy biztos háttér áll mögöttük. Egy ilyen - Magyarországon még gyerekcipőben járó sportnál – fokozott jelentőség hárul az ilyen jellegű tevékenységek elvégzésére, arányait tekintve a siker nagyjából 60%-ban múlik a megfelelő háttérmunkán, és „csak” körülbelül 40%-ban a pályán mutatott játékon, már amennyiben egy csapat hosszú távú fejlődéséről, hatékonyságáról, és létjogosultságáról beszélünk.

Köszönhetően a jászberényi egyesületnél kiválóan működő háttérnek, a kezdeti problémák után, felfelé ívelni látszott a csapat pályája, sikerült újabb és újabb játékos-jelölteket hadrendbe állítani, szponzorokat maguk mellé állítani, aki lehetőséget véltek felfedezni a feltörekvő és nem kevésbé kitartó csapatban. A 2007-es esztendőben következett be az első gyökeres változás a csapat életében, amikor is más, már jóval rutinosabb, csapatok edzőit sikerült egy rövid időre maguk mellé állítani és segítségükkel a keszthelyi Georgikon-kupán elindulni, ahol is a Jászberény Wolverines csapata a bronzérmet jelentő harmadik helyig jutott. A siker híre hamar elterjedt a városban és a régióban egyaránt, amely tovább duzzasztotta a klub játékosainak létszámát. A eseményen elért eredményen felbuzdulva a Roszomákok saját, két napos torna megszervezése, és megrendezése mellett döntöttek még ugyanezen év augusztusában, ahol végül csak a döntőben maradtak alul a sokkal erősebbnek bizonyuló Nyíregyháza Tigers csapatával szemben.

A 2008-as évben a csapat még nem érezte magát elég erősnek sem gazdaságilag, sem pedig szakmailag ahhoz, hogy nekivághasson a Magyarországi Amerikai Football Szövetség (MAFSZ) által szervezett hivatalos magyar bajnokág legalsóbb osztályának. Viszont nem szándékoztak eltékozolni egy egész évet, így jászberényi központú szervezéssel útjára indítottak egy ligán kívüli, nem hivatalos bajnokságot a hasonló cipőben járó egyesületekkel karöltve, amely így versenykörülmények között biztosított folyamatos fejlődési- és játéklehetőséget a csapatoknak, felkészítve őket szakmailag a következő év hivatalos bajnoki szezonjára. Az öt résztvevő közül a jászberényi csapat veretlenül nyerte meg a több hónapos versenysorozatot, újabb lökést adva ezzel a helyi amerikai football-nak. Az ősszel megrendezésre kerülő, vegyes eredményeket hozó edző mérkőzéseknek a csapat már újdonsült vezetőedzőjével vághatott neki, Újfalusi György korábban már megjárta a szolnoki és az egri amerikai football egyesületet is, így tapasztalt játékos-edzővel bővült a Rozsomák-horda.

2009-ben már az MAFSZ Divízió III. osztályában való indulás volt a cél, amely bajnokságra újabb edzővel bővülve vághatott neki az együttes. Mátrai Zoltán személyében egy szintén több csapatot megjárt, rutinos edzőt szerződtetett a Wolverines, amely kontaktusnak meg is lett az eredménye a szezon során. A bajokság alapszakaszában mindössze egyetlen vereséget szenvedő Rozsomákok a rájátszásban visszavágtak korábbi legyőzőjüknek, a Budapest Titans csapatának, így első hivatalos bajnoki idényük során egyből döntőt játszhatott a jászság fővárosának amerikai football egyesülete. A döntőben megszerzett ezüstérem csupán azért nem csilloghatott még fényesebben, mivel a finálébeli ellenfél nem más volt, mint az Újbuda Rebels csapata, akik egy évvel korábban még az első osztályú csapatok táborát erősítették, majd egy sajnálatos visszasorolás következtében végül a harmad osztályban kötöttek ki. A sokkal rutinosabb vetélytárstól elszenvedett vereség ellenére a jászberényieknek továbbra is megmaradt az esélye, hogy egy osztályozó mérkőzés keretein belül kivívja a fentebbi osztályban való indulás jogát, a második vonal második leggyengébb mutatójával végző Miskolc Steelers együttese ellen. A kihívás nem volt kicsi, ennek ellenére egy borongós őszi napon a Rozsomák-falka drámai csatában múlta felül rutinosabb ellenfelét, magyar viszonylatban ritkán látható kiélezett végjátékban, ahol csupán az utolsó három másodpercben sikerült a játék állását megfordítani, kiharcolva ezzel a fentebbi osztályban való indulás jogát. Az MAFSZ-nek a bajnokság rendszerét átalakító törekvéseinek köszönhetően, ez a győzelem azt is jelentette, hogy a Jászberény csapata már az I. osztályban vághat neki a 2010-es bajnoki szezonnak, újra élvonalbeli csapatot adva ezzel városának.

Időközben a nagy létszámú, fiatalabb korú játékos-jelölt csatlakozása tette idokolttá a Junior csapat életre hívását, amely csapatrész – a stabilabb létszám miatt – a szolnoki fiatalokkal fúzionálva vágott neki az ősszel indult, hazai Junior bajnokságnak, ahol is veretlenül kerültek döntőbe a játékosok. Itt ugyan a magyarországi hegemóniával rendelkező Budapest Wolves együttese felülmúlta őket, de a jövő játékosait a megszerzett ezüst is mérhetetlenül boldoggá tette.

Minden korábbi várakozást túlszárnyalva teljesített tehát az eddigiekben a Jászberény Wolverines Amerikai Football Club, a cél ezután sem lehet más, mint a megkezdett út folytatása, bár az is igaz, hogy minden korábbinál keményebb szezon vár majd rájuk a 2010-es esztendőben. A csapatban talán a jó hangulat, a kiváló szervezés és szervezettség, a megfelelő szakmai háttér eredményezi azt, hogy remekül megférnek egymás mellett fiatalok és idősebbek, edzők és játékosok, erősek és kevésbé erősek, vékonyabbak és teltebbek egyaránt. A hazai viszonylatban igen nagynak mondható szurkolótábor pedig már az ország több pontján is említést érdemelt. Szerencsére mára már a különböző vállalkozások is felfedezték a jászberényi csapatban és a honi amerikai football-ban rejlő lehetőségeket, így a csapatokat életét segítő szponzorok száma is megnövekedett. Természetesen támogatókból sohasem elég, de ahhoz, hogy egy sportszervezet ezt kiérdemelhesse, le is kell tennie valamit az asztalra. Jászberényben ez már sikerült, és továbbra is azon lesznek, hogy hasonlóan jól teljesítsenek a jövőben is.

Fábián Viktor

Jászberény, 2010.03.10.